A változatos kulturális örökség a borvidékkel egyidős. Vallon telepesek, balkáni-görög kereskedők, orosz kereskedelmi képviselet, német-lengyel megrendelők és kapcsolattartók, polgári zsidóság, roma, szlovák és ruszin szolgalegények-szőlőmunkások színesítik a térséget és fonódnak össze már ezer év óta a magyar és helyi kultúra ezernyi szálával. Ennek számos, máig tetten érhető és megőrizhető emléke maradt fenn és – ha megritkult szövettel is de – él tovább.

Szinte minden település vallásfelekezeti összetétele vegyes. A római katolikus, görög katolikus és református templomok élő közösségekkel, az ortodox és a zsidó egyházi épületek több helyen emlékként vannak jelen, de egy-két településen már észrevehetünk vallási-közösségi újjáéledést is.

A térség fennmaradt Árpád-kori egyházi építészeti emlékei kiemelkedő értékkel bírnak – templomok, kápolnák, templom- és kolostorromok több borvidéki településen is megtalálhatók.

Meghatározó a terület zsidó öröksége. A különböző állapotú, de minden esetben műemlék értékű zsinagógák és temetők számos településen szemünk elé kerülnek, köztük néhány jelentős vallási zarándokhellyel, mint például a rabbi és csodarabbi sírok több helyen a borvidéken.

Rátka, Hercegkút és Károlyfalva (Sátoraljaújhely) sváb lakossága és élő hagyománya karakteres és jellegadó a kulturális örökségben is.

A görögnek nevezett balkáni ortodox – főleg szláv – kereskedők lakóházai, kereskedőházai Tokaj utcaképét meghatározó műemlékek. A királyi és cári lengyel és orosz borkereskedők lakóházainak, kereskedelmi lerakatainak öröksége a borvidéken maradt, nemcsak a szamorodni elnevezés lengyel eredetében és az orosz ortodox templom jelenlétében, hanem az azóta is jelentős lengyel és orosz turizmusban.

A középkori vallon népesség, amely a szőlészetet meghonosította, ma már csak a helynévanyagban érhető tetten – Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tállya.

A szlovák és ruszin szolgalegények, szőlőmunkások Észak-Zemplénből, a Bodrogközből és Abaújból idénymunkákra – kapálás, kötözés, szüret – érkeztek rendszeresen a borvidékre. A hegyaljai mezővárosok háztartásainak tárgyi ellátottságát – fa eszközök és edények, vessző-nád-sás-gyékénymunkák – a hagyományos táji munkamegosztás keretében részben ők biztosították.

A romák szerepe a háziipari tevékenységekben, a megrendelésre készülő kézműves termékekben volt meghatározó, illetve a roma családok egy részét kifejezetten szőlőmunkásként telepítették a borvidékre annak idején – például Makkoshotykára a Metzner család birtokára. Abaújszántón pedig a XX. század derekáig tucatszám éltek olyan zenész romák zenekarjaikkal, akik az egész térség táncalkalmait kiszolgálták.

Tokaj-Hegyalján kiválóan megférnek egymással különböző nemzetiségek, szakrális emlékek, kultikus és mágikus mítoszok, mesék, mondák, hiedelmek. Bár Könyves Kálmán Tarcalon 1111-ben kijelentette, hogy „boszorkányok pedig nincsenek”, a borvidék bővelkedik babonás hiedelmekben. A régiek hitték, hogy a Kopasz-hegy kedvelt lakóhelye az óriásoknak, boszorkányoknak, lidérceknek, hableányoknak. Hiszen maga a hely keletkezése is az óriások és istenek összecsapásának eredménye, mikoris az istenek lekapták az egyik óriás hátáról a púpot és úgy odacsapták a róna szélére, éppen ahol a Tisza ölelkezik a Bodroggal, hogy óriási hegy lett belőle. Még az 1700-as években is találkozhatunk boszorkányperekkel a régióban, hiszen köztudott volt, hogy a boszorkányok éjjeli táncának évszázadok óta a Kopasz-hegy ad otthont.

Tokaj-Hegyalján tehát olyan szellem él a tájban, épített örökségben, vallásban és mítoszban, amelyet teremtő erőnek nevezhetünk.

TOKAJI BORVIDÉK FEJLŐDÉSÉÉRT NKFT.

3910 Tokaj,
Dózsa György u. 2.
+36 (47) 552-030
info@tbft.hu
www.tbft.hu

unesco

Kövessenek minket:
fb /tokajiborvidekkulturtaj