Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet

A Tokaj-Bodrogzug TK teljes területe része a világörökséggé nyilvánított Tokaj-Hegyaljának. Két nagy területe van, egyik a Nagy Kopasz-hegy, amely a táj egyik szőlőtermesztési központja és a Bodrogzug, amely a Tisza szabályozás előtti ártéri mocsárvilágnak maradványa.

Kopasz-hegy

A Kopasz-hegy Magyarország legnagyobb, legmagasabb (512 méteres) és egyúttal az egyik legfiatalabb (miocén kori) vulkáni tanúhegye. Amelynek kvarcandezit és riolit alapkőzetét lösztalaj borítja. A több száz éve tartó folyamatos szőlőtermesztés miatt a hegy eredeti növényvilága olyan részekre szorult vissza, ahol a szőlőművelés lehetetlen volt. Egészen a XVIII. században bekövetkezett filoxéravészig a flóra ezeken a menedékekben volt képes túlélni. A hegy déli és északi oldalainak növényzete a szokásosnál is nagyobb mértékben eltér egymástól.A déli területek néhol már-már mediterrán és az északi oldal hegyvidéket idéző viszonyai mellett a hegyvidék alapvetően kontinentális jellegű. A szigorúan védett déli oldalon a sajmeggyel elegyes melegkedvelő molyhos tölgyesek és a sziklagyepek társulásai uralkodnak, míg a hegy szoknyáján értékes sztyepprétek húzódnak. Ezekben a társulásokban gazdag lágyszárú flóra él. Amelyben tucatnál is több kosborfaj, nagy ezerjófű, fekete és leánykökörcsin, tavaszi hérics, árvalányhaj, sárga len, homoki vértő virít. Még ebből az igen értékes flórából is kiemelkedik a gyapjas őszirózsa, ami a Kárpát-medencében csak itt található. A hegy északi oldalain bükkelegyes gyertyános-tölgyesek, és hársas törmelékerdők találhatók, az aljnövényzetben turbánliliom virít. Az erdei tisztásokon és kis kaszálókon kornistárnics és kosborok díszlenek. A Kopasz-hegy állatvilága is igen gazdag. A vízben szegény hegyen több hüllőfaj él, a homoki, zöld és fürgegyík mellett különösen értékes a rézsikló és keresztes vipera előfordulása.A madárvilág legértékesebb tagjai az itt még viszonylag gyakori kövirigó, a rendszeresen költő uhu és uráli bagoly, és a löszoldalakban fészkelő gyurgyalag. Az erdőkben borz, vadmacska, a menyétfélék közül nyuszt és nyest is él.

Bodrogzug

Ma az országban ez az egyetlen olyan terület, amelyet rendszeresen elönt a víz. Természeti értékei, háborítatlansága mellett, részben ezért került fel 1989-ben, fokozott jelentőségű vízimadár élőhelyként a nemzetközi Ramsari területek listájára. A Tisza évenkénti többszöri áradása nyomán a folyó környéke egykor hatalmas tóvá alakult. Évente legalább kétszer (tél végén és nyár elején), de esetenként többször is víz alá kerülnek a Bodrogköz legmélyebben fekvő részei, így elsősorban a Tisza és a Bodrog találkozásánál elterülő több ezer hektáros Bodrogzug.
A Bodrogzug területén mocsaras foltok, nedves, üde rétek, morotvatavak, lápos tocsogós területek váltják egymást. A fűz-nyár puhafaligetek és ártéri erdők mellett itt-ott még a jellegzetes, egykor hatalmas területeket uraló tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványfoltjai is megtalálhatók.
A mocsaras részeken nádasok, magassásos társulások élnek, a morotvák vizét gazdag hínártársulások jellemzik.
A sekély, elmocsarasodó vizeken sulyom, békalencse és rucaöröm él, tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa virágzik; a tocsogókban kornistárnics, többféle boglárka és tiszaparti margitvirág, a nedves réteken szibériai nőszirom virágzik.
A Bodrogzug vízjárta világában több békafaj, vízisikló és mocsári teknős, a sekély, gyorsan felmelegedő vizekben lápi póc és réti csík él.
A gazdag állatvilág igazi látványosságai persze itt is a madarak: szürke- és vörös gém, bakcsó, bölömbika, kis- és nagy kócsag költ a területen, a nedves réteken haris, a szárazabb helyeken fürj. A kevésbé járt erdőkben fekete gólya is fészkel. A ragadozók közül a barna- és hamvas rétihéja, a réti fülesbagoly és ritkábban a barna kánya alakja tűnik fel az égen.

Bodrogzug-vízitúra bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_2892

Bodrogkisfalud-Szegi Természetvédelmi Terület

A kis, 299 méter magas szigethegy – mint az oly sokszor előfordul – első látásra semmi különös értékkel nem kecsegteti az érdeklődőt, holott a Várhegyet természeti és kultúrtörténeti értékei joggal avatták országos védettségű területté.
A néhány hektár kiterjedésű hegy szoknyáját jobbára kisnövésű molyhos tölgyes erdő borítja, tisztásain és a kopár felső részen szilikát sziklagyep él – sokszínű és értékes lágyszárú flórának nyújtva életteret, amelyek között több fokozottan védett faj is található (pl. nagy ezerjófű, magyar nőszirom). Tavasszal megkapó látványt nyújt a területen élő törpe mandula virágzása.
A Várhegy történeti – és névadó – nevezetessége a hegy tetejére települt földvár fennmaradt alapja.
A Zempléni-hegység persze túl nagy és összetett ahhoz, hogy néhány mondattal jellemezni lehessen, mégis, a vulkanikus eredetű andezithegységet általában a meredek hegyek (vulkanikus kúpok), szűk völgyek, a hűvös mikroklíma jellemzi, ahol viszonylag kevés lankás oldal, vagy meleg fennsík található. Ezért szép és különleges a hegység déli lábainál,
Erdőbénye határában található fás legelő, amelyre inkább a száraz, meleg, napos időjárás a jellemző.

Bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_2785

Erdőbényei fás legelő Természetvédelmi Terület

A területet két oldalról magas – hatszáz méter fölötti csúcsmagasságú – hegyek szegélyezik, a délre tölcsérszerűen nyitott völgy északnyugat felé is folyamatosan emelkedik. E környezeténél melegebb mikroklímájú völgy széles felső részén húzódik ez a megragadóan szép fás legelő, amelynek hatalmas, idős tölgyfái, mint hallgatag matuzsálemek, őrzik a birkalegelőt. A terület egyes részein sűrűbben, máshol inkább ligetesen álló terebélyes fák, mintha távoli rokonságban sem lennének a környező hegykoszorú gyertyános-tölgyeseinek fáival. Még a kérgük rajzolata, és mélybarna színük is eltér azokétól. Egyes helyeken a tölgyek cserjeszint nélkül állnak a legelőn, máshol dús cserjeszint felett magasodnak.
A terület lágyszárú növényzete is értékes, hiszen a cserjék között, a völgy suvadásaiban, és a hegyoldalakban orvosi tüdőfű, bogláros szellőrózsa, többféle védett páfrány- és orchideafaj él.
A gazdag madárvilágot elsősorban a cserjésekben fészkelő kis énekesek – tövisszúró gébics, poszáták, vörösbegy stb. – a környéken fészkelő fekete harkály, zöld küllő, holló, és a hegység belső részeiben fészkelő, de rendszeresen itt vadászgató nagyragadozók (pl. parlagi sas) jellemzik. A védett erdei emlősök közül a meredek, szűk eróziós árkokban borz él, de nyuszt és vadmacska nyomával is találkozhat az erre járó.
A völgy egyik oldalán felhagyott andezitbánya található, amelyben – mint oly sok helyen a Zemplénben – a figyelmesen keresgélő opáldarabkákat találhat.

Bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_1866

Long-erdő TT

A Long-erdő természetvédelmi területté nyilvánítására 1996-ban került sor. Kiterjedése: 1123,2 ha. A védetté nyilvánítás célja a Bodrog-folyó mentén, a holtágakkal határolt területen, a már csak meglévő, természetszerű, ártéri erdőtársulások, valamint a gazdag növény és állatvilág megőrzése. A terület 91-100 m tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű síkság. A horizontális felszabdaltság a Bodrog mederváltozásai, a morotvák, holtágak következtében jelentős mértékű. A mélyebb és magasabb fekvésű tengerszinteket jól jelzik az ártéri fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdő, illetve síksági gyertyános-kocsányos tölgyesek maradványainak egymás melletti mozaikos előfordulásai. A természetvédelmi terület flórájának sajátos arculatát az a kettősség határozza meg, amit az Alföldön általánosan elterjedt vízi és mocsári növények, ártéri nedves rétek fajainak, valamint az üde gyertyános-tölgyes erdő sík vidéken ritka montán elemeinek egymás melletti előfordulása jelent. A hínár- és mocsári társulások természetvédelmi értékét a kiemelkedő fajgazdagság és a védett fajok viszonylag nagy száma adja. A gyertyános-kocsányos tölgyes erdő vegetációtörténeti, növényföldrajzi jelentősége pedig felbecsülhetetlen.

Bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_2938

Megyer-hegyi Tengerszem TT

A több mint 300 méter magas Megyer-hegy Sárospataktól északra emelkedik, lejtőin szőlők díszlenek. A hegy kovásodott riolittufájában a XV: században nyitott, magas kőfalakkal övezett malomkő-bánya ma csodálatos természeti képződmény. Az 1997-es védetté nyilvánítás célja az országban egyedi előfordulású, volt malomkőbánya bányatörténeti és földtani, valamint a bányászat befejezése óta kialakult botanikai és zoológiai értékeinek megőrzése. A csapadékvíz felgyülemlésével kialakult tengerszem sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel egyedülálló jelentőségű terület.

Bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_1870

Tállyai Patócs-hegy TT

Az országos jelentőségű védett természeti terület három hektárja egy miocén kori szubvulkánon fekszik. A sziklamezőn kialakult talaj folyamatosan lemosódott, még a riolit, mint a legellenállóbb kőzet kipreparálódott és sziklamezőt, úgynevezett kőtengert alkot. A terület legnagyobb részét lejtősztyepprét borítja, amely a sziklakibúvásos részeken felnyílik. A riolit alapkőzet miatt növényzete keveredik a szilikát sziklagyep és lejtősztyepp növényzettel, valamint itt éri el a hegyaljai lejtősztyeprét elterjedésének az északi határát. Ez a társulás őrzi a legtöbb értékes növényfajt, így a magyar nőszirmot is (Iris aphylla subsp. hungarica) is. A rendkívüli virággazdagságot őrző sztyepplejtőkkel közvetlenül érintkeznek a felhagyott gyümölcsösök, szőlők, ahová mára visszatelepültek a jellegzetes növények.

Bővebb információ: http://anp.nemzetipark.gov.hu/?pg=menu_2934

TOKAJI BORVIDÉK FEJLŐDÉSÉÉRT NKFT.

3910 Tokaj,
Dózsa György u. 2.
+36 (47) 552-030
info@tbft.hu
www.tbft.hu

unesco

Kövessenek minket:
fb /tokajiborvidekkulturtaj