Ablakfülke, Ablakmélyedés

Vastag falban az ablaknyílás belső oldalán kialakított fülkeszerű beugrás, a padlótól vagy a könyöklőtől az ablak legmagasabb pontjági.

Ablakritmus

Az ablakok, mint azonos építészet elemek horizontális rendjében megnyilvánuló szabályosság.

Álboltozat

Formailag a boltozathoz hasonló térlefedés , amely vízszintes rétegekben rakott, konzolosan előreugratott kősorokból áll.

Állagmegóvás

Az építmények használatát zavaró, gátló esztétikai, szerkezeti, működési stb. károsodások ideiglenes megszüntetése illetve az éület megvédése a pusztulást kiváltó tényezőktől.

Árkád

reformatustemplom07Támaszokon (pincéken vagy oszlopokon) nyugvó ívállás. Az antik római építészetben általánosan alkalmazták épületek, aquaeductusok,(vízvezetékek) városkapuk stb, építésénél, mivel az ék alakú kövekből vagy téglákból összeillesztett körívek nagyobb teherbírásúak és nagyobb távolságot tudnak áthidalni, mint a fa vagy kőgerenda. Az indiai és iszlám építészetben is jelentős szerephez jutott az árkádoknak, legfontosabb mégis az ókeresztény és a középkori templomépítészetben volt. Terek kapcsolására, centrális épületeknél a központi tér és a körüljárok, bazilikáknál a főhajó és mellékhajók elválasztására alkalmazták. Árkádokat egymás felett, több szinten is építettel, ilyenkor a támaszközöket a felső, alacsonyabb szinteken általában csökkentették.

Árkádív

Az árkád gyakori, de tulajdonképpen helytelen elnevezése, mivel az árkád szó az ívet is magába foglalja. Jelentése korlátozódhat a támaszokon nyugvó ívre.

Árkádsor, Arkatúra

Az ívállások folytatólagos egymás mellé sorolása.

Attika

Az épület főpárkánya feletti, mellvédszerű fal, amely lehet tömör vagy áttört, architektonikus vagy díszítőelemszerű. Alkalmazták a tető elfedésére a homlokzat magasítására, emeletsor kialakítására(attikaemelet) domborművek, feliratok elhelyezésére. Gyakori a római építészetben (pl.diadalíveken) de kedvelt a reneszánsz és a klasszicizmus is.

Balusztrád, Bábos korlát

gyogyszertar3Fedő és talppárkány között elhelyezett változatosan kialakított, ritmikusan változó korlátbábokból álló, esetenként posztamensekkel váltakozó fa vagy kőkorlát, illetve mellvéd. Alkalmazása szerint lehet lépcső, loggia korlátja, ablak mellvédje vagy attika tartozéka.

Boltív

Kőből vagy téglából boltozott szerkezeti nyílás, pillár vagy oszlopköz áthidalására. Alakja szerint félkör, szegmens, ellipszis vagy összetett ívű.

Boltozat

Kőből, téglából stb. épített, íves térlefedő szerkezet. Jellemzői: alaprajza, alakja, a váll vagy vállvonal, az ívmagasság a zárókő. Fajtái: donga-, fiókos és hevederes, donga-, kereszt-, kolostor-, teknő-, tükör-, félgömb-(kupola), csehsüveg- és poroszsüveg-boltozat.

Ciszterna

Sziklába vagy földbe vájt , szigetelt falú, gyakran szűrőberendezéssel ellátott esővízgyűjtő, víztároló városok, várak stb. vízellátásának biztosítására. Építészeti kiképzésük változatos; lehet egyszerű akna,de az antik, a bizánc és az arab építészetben gyakran impozáns méretű, oszlopokkal alátámasztott sík fedésű vagy boltozott tér. A technikailag tökéletesebb kivitelű ciszternák építése a reneszánszban terjed el.

Copf füzér, Lombfüzér

Zártan kiképzett, szorosan egymáshoz simuló babérlevelekből álló hajfonatra emlékeztető díszítmény. Enyhén hajló vonalú , 2 szélén , esetleg közepén szalagra, rozettára fűzik. A copf stlíus legáltalánosabb díszítőeleme.

Copf stílus

ortodox7A klasszicizáló késő barokk stílusáramlat Közép-Kelet-Európában kialakult változata. Elnevezését a legáltalánosabb díszítőeleméről a copf füzérről kapta. Az egyenes vonalak uralma, síkban maradó részletek alkalmazása , egyszerűség, kevés díszítés jellemzik. A homlokzatokra oszloprendek helyett falsávok és mélyített mezők kerülnek.

Csehsüvegboltozat, kupolasüveg-boltozat

Félgömbből származtatott boltozatforma. A félgömbből lemetszik azokat a részeket, amelyek az alapkörébe beírható tetszőleges méretű négy- vagy sokszög 

Dongaboltozat

Íves térlefedő szerkezet. Általában félhenger alakú boltozat, amely elvileg az ív hosszanti irányú megsokszorozásából származik. A vállvonal mentén folyamatos alátámasztást igényel, hordozó, gyámolító szerkezete két párhuzamos fal. A dongaboltozat fajtái elnevezésüket az ívbéllet(intrados) ívformájáról kapták. Tagolására a középkori építészetben gyakran hevederíveket alkalmaztak( hevederes dongaboltozat). Speciális alaprajzi formái: az íves (pl. centrális épületek melléktereiben, szentélykörüljárókban alkalmazott gyűrűs dongaboltoza) és a lépcsőkarok alatt gyámolítással használt emelkedő dongaboltozat. (fiókos dongaboltozat, féldongaboltozat, poroszsüveg-boltozat)

Dór oszlopfő

Egyszerű formálású, domború profilú párnatagból( echinus) és tagolatlan fejlemezből (abakusz) áll.

Eklektika

A 19.század építészetének az az irányzata, amely esetleg egyazon épületen több történelmi stílus elemeit használja fel.

Előcsarnok

Épületek bejárati közlekedőtere, helyisége ahonnan a többi helyiség vagy az ezekbe vezető közlekedőterek megközelíthetők. Egyes korokban csak gyakorlati célokat töltött be, kialakítása egyszerű, más korszakokban viszont az építészeti reprezentáció egyik eszköze.

Empire stílusú

Napóleon császársága idején (1804-1815) kialakult művészeti stílus, amely kb 1830-ig mutatható ki Európában. A directoire stílus klasszicizáló felfogásának továbbfejlesztése. Az ókori görög formák mellett egyiptomi motívumokat is tartalmaz.

Épületegyüttes

Több, általában egybefüggő rendeltetésű épület gyakorlati és esztétikai szempontok szerint összekapcsolt vagy elrendezett csoportja, amely egységet alkot. Az épületegyüttes alakításának fő formái az axiális-szimmetrikus és a szabad elrendezés. Ez utóbbinál az egység esztétikai hatását az épülettömegek egymás közötti viszonya teremti meg.

Erkélyszentély, kápolnaerkély

Várak, kastélyok, paloták, patríciusházak stb. házikápolnája, szentélye amelyet a homlokzatsíkból kiugratva, konzolokkal alátámasztva, zárt erkélyhez hasonlóan képeztek ki, azért, hogy az oltár fölé ne kerüljön lakóhelyiség.

Falfülke

Szobor, váza, esetleg más tárgy elhelyezésére alkalmas fülke.

Faloszlop

okmanyiroda3A falsíkból kiemelkedő negyed-, fél- vagy háromnegyed-körív keresztmetszetű oszlop. Formai kialakítása a szabadon álló oszlopéval azonos.

Falpillér, pilaszter

A falból különböző vastagságban kiemelkedő pillér. A szabadon álló pillértől az különbözteti meg, hogy 4.oldala a falhoz simuló.

Fedélszerkezet, fedélszék, tetőszék

A fedél héjazatának hordására, alátámasztására szolgáló szerkezet. Valamikor kizárólag fából készült ácsmunkával,újabban vasból, vasbetonból sőt műanyagból is.

Féldongaboltozat

Negyedkör keresztmetszetű boltozat, amelynek záradéka az oldalfalakhoz támaszkodik. Mellékterek (mellékhajók, karzatok stb.) lefedésére alkalmazták elsősorban a Dél-francia román építészetben.

Féloszlop

A fallal egybeépített, a falsíkból 1/2 vagy 3/4 kör keresztmetszettel kiugró oszlop. Szolgálhat a falfelültek tagolására. A román és gótikus építészetben a keresztboltozatok vállainak alátámasztására alkalmazzák.

Fiókos dongaboltozat

Rendszerint az ablaknyílások, illetve ajtónyílások kiosztását követő és velük szemben szimmetrikusan is sorakozó fiókboltozatok sorával tagolt dongaboltozat.

Főhajó, középhajó

Többhajós terekben a középső, általában a szélesebb, a bazilikákban és álbazilikákban egyben a legmagasabb hajó elnevezés.

Függőfolyosó

Homlokzatsík elé kerülő, gyámokkal alátámasztott nyitott folyosó. Általában többszintes lakóépületek udvari oldalán, egyes helyiségek vagy lakrészek, lakások közvetlen megközelítésére alkalmazzák.

Füles ablak, Füles ajtó

Ablak- (illetve ajtó-) keretelés, amely a felső ablakoknál az alsó sarkokon esetleg szögeletes vagy ívelt vonallal, fülszerűen kiszélesedik. A manierista és főként a barokk építészet jellegzetessége.

Fülkagylódísz

A 15-17. században a francia, németalföldi és német díszítőművészetben alkalmazott, kisebb-nagyobb, fülkagylóra emlékeztető elemekből összetett forma.

Füzérdísz

mariassy4Összefont virágokból, levelekből, gyümölcsökből álló, gyakran szalagokkal átkötött egyik végén vagy 2 pontján felfüggesztett füzért ábrázoló díszítmény. Az antik és a reneszánsz művészet, valamint a copf stílus kedvelt díszítőmotívuma.

Gyűrűs dongaboltozat

Kör vagy félkör alakú épületrészeken végighúzódó, belső oldalán egyetlen támra, támsorra vagy tömör falra támaszkodó, ívelt záradékvonalú dongaboltozat.

Hajó

Főként hosszanti elrendezésű templomoknak a hívek befogadására szánt tere. Az elnevezés átvitt értelemben profán épületek hosszanti tereire is alkalmazható. Többhajós épületeknél az egyes hajókat árkádsorok vagy oszlopállások nyílásai kapcsolják össze. A hossztengelyre merőleges kereszthajók ívekkel kapcsolódik a hosszhajókhoz.

Hármas tagozat

A klasszikus görög templom tömegének vízszintes beosztása és az oszlopsort vízszintesen lezáró párkány tagozódása.

Hídfő

A hídnak a szárazföldhöz kapcsolódó alépítménye,a melyre a hídtest támaszkodik.

Historizmus

A 19.század művészetében, főleg az építészetben jelentkező és szorosan a romantika történelemszemléletéhez kapcsolódó irányzat, amelyet a történeti stílusok felújjítása jellemez. A szecesszióig sőt azzal párhuzamosan egészen a modern építészet áttöréséig élt. Megjelenési formái a neogótikus építészet, a neoromán építészet, a neoreneszánsz építészet és a neobarokk építészet.

Homlokív

Boltozat szabadonálló ívének külső síkja. Faragott kőből, esetleg téglából kirakott, többnyire félkör ívű áthidalás, amely 2, egy síkban álló támaszt köt össze.

Homlokzattagolás

Az épületek külső általában sík felületeinek változatossá tétele részben szerkezeti elemekkel (pl. támaszok, párkányok, nyílások stb.) részben díszítő vagy díszített szerkezeti elemekkel (oszlopok, falpillérek, pilaszterek, falrészek, párkányok, nyíláskeretelések stb.).

Hosszhajó, hosszház

A templomtérnek a hívők befogadását szolgáló, a bejárat és a szentély között elhelyezkedő szakasza. Többnyire hosszanti négyszög alakú, K-Ny-i irányba húzódó tér. Helye, szélessége alapján lehet fő vagy mellékhajó.

Ikonosztáz

A görög keleti és görög katolikus templomokban a szentélyt és a templom hajóját elkülönítő, rendszerint gazdagon faragott, aranyozott, több sorban ikonokkal díszített válaszfal, középen 2 szárnyú kapuval és 2 oldalkapuval.

Ión oszlopfő

reftemplom2Az ókori oszlopfő kiképzésnek Kisázsiában az ión görög területeken kialakult formája. Eredete talán a kisázsiai faépítkezés hagyományaiban keresendő. Részei: a négyzet alaprajzú lemeztag,alatta a 2 oldalra hajló csigadísz és a tojássorral díszített párnatag. Két eltérő nézete van.

Ion oszloprend

Az ókori görög oszloprendek egyike, melynek 2 fő típusa van: a kisázsiai és az attikai. A kannelurázott oszlop a 2 fő típusnál eltérően tagolt lábazaton áll. A fejezet: ión oszlopfő, attikai oszlopfő. A hármas tagolású architráv és a geiszon fogsora fogja közre az ión kimával keretelt frízt.

Ívmagasság

Az ív vállvonala és záradékpontja között mért függőleges távolság.

Kagylódísz

Stilizált kagylószerű, olykor aszimmetrikus díszítőelem. A 18. százdban kedvelt ornamens, a rokokó legjellemzőbb formája.

Kandeláber

Gyertya vagy más világítóeszköz tartására gyakran építészeti formákkal kialakított fém vagy kőállvány. Többnyire talapzatra, oszlopszerű törzsre és fejezetre vagy tálat utánzó zárórészre tagolódik.

Kapualj

A kaputól az udvarra vezető tágas, kocsibehajtásra alkalmas, sokszor boltozott folyosó.

Karzat

Belső terek befogadóképességének növelésére emelt, magasan kialakított, rendszerint hídszerűen, közbenső alátámasztás nélkül, boltozatra vagy gerendákra épített, konzolokon vagy oszlopokkal, pillérekkel alátámasztott gerendázaton, íveken nyugvó emelvény. A templomokban általában megkülönböztetett csoportok elhelyezésére szolgál: így pl. a nők, szerzetesek elkülönítésére a bizánci, a román és a gótikus építészetben. A karzatokon gyakori oltárok felállítása, speciális kápolnák berendezése; egyes feltevések szerint a nyugati karzatok kegyúri karzatként a patrónus reprezentációját szolgálták. A homlokzat Nyugati részén, a kereszthajók száraiban épített, olykor a szentélyekben konzolra függesztett karzatok gyakran szolgálatak énekesek elhelyezésére. A késői középkortól kezdve általános követelmény a zenekarzat, orgonakarzat. A karzatok alkalmazása különösen elterjedt a protestáns templomépítészetben. A világi építészetben is gyakori elem, pl. a palotaépítészetben , báltermek, bírósági, országgyűlési termek, színházak, sportcsarnokok építészetében.

Kazetta

Dobozszerű, mélyített mező, sík vagy boltozatos mennyezetek súlyának csökkentésére. A többnyire díszes kivitelű, tagolt keretelésű, négyszögű vagy kerek, esetleg sokszögű mennyezetet festett vagy plasztikus dísz borítja.

Kazettás mennyezet, rekeszes mennyezet

Sík vagy boltozat térlefedő szerkezet, amelyen a gerendák vagy boltövek közeinek kitöltésére, a födém súlyának csökkentésére vastag, tömör elemek helyett dobozszerűen mélyített mezőket, kazettákat alkalmaznak, a gyakorlati célon túl a tagolás, díszítés kedvéért is.

Keletelés

Az ókeresztény és középkori templomok hossztengelyének Kelet-Nyugati, illetve centrális templom szentélyének Keleti irányú tájolása úgy, hogy az apszis és az oltár Keleten legyen, és feltehetően Jeruzsálem, illetve a feltámadó Krisztust jelképező napkelet felé irányuljon. A mártírok kultuszát szolgáló épületekben gyakori az ellenkező,NYugat-Keleti irányú tájolás is.

Keresztboltozat

ref1Elméletben 2, egymást derékszögben metsző dongaboltozat áthatásából keletkező, 4 boltsüvegből álló, 4 sarkán pillérekre támaszkodó boltozat. A római keresztboltozat egyenes záradékú, átlós ívei ellipszis formájúak, homlokívei félkörívesek. A bordás keresztboltozatot plasztikusan is hangsúlyozott átlós ívek jellemzik.

Kereszthajó

Keresztény templomok szentélye előtt a hosszhajóra merőleges hajó. A magas vagy folyamatos kereszthajó a bazilikák főhajójával azonos keresztmetszetű, egyenrangú, T-formájú alaprajzi elrendezésben használt, rendszerint mártírok sírjával kapcsolatban levő tér. Az alacsony kereszthajó a templom főhajójába ívvel nyíló, a főhajónál alacsonyabb melléktér, a papság rituális céljára szolgált.

Kettős rizalit

Lépcsőzetesen, kétszeresen kiugratott rizalit. A 17. századi palotaépítészetben gyakori.

Kontyolt tető

rakoczikuria1Nyeregtető melynek végeit oromfalak helyett ferde tetősíkok zárják le. Az oromzatos nyeregtető és a kontyolt tető között sok átmeneti formát ismerünk. Csonkakonty tetőknél az oromfalnak csak egy részét helyettesíti a konty. Az alsó csonka kontyolt tetőnél az oromfal alját pótolja ferde tetősík, a felső csonka kontyolt tetőnél az oromzat csúcsát.

Konzol

Részben a falba illesztett, abból merőlegesen kiemelkedő tartóelem kőből, fából, vasból vagy vasbetonból. Általában a felette lévő elemek, tagozatok alátámasztására szolgál, de lehet díszítőelem is, pl. oszloprendek főpárkányában.

Korinthoszi oszlopfő

Korinthuszi oszlopfő Az ókori görög építészetben megjelenő, de főleg a római császárkorban kedvelt oszlopfő. Kelyhén 2 sorban helyezkednek el az akantuszlevelek, az ívnégyszög alakú fedőlemez sarkait indák fogják össze.

Kosárív

rako485023 vagy több, különböző középpontú és sugarú körívdarabból szerkesztett ív. A félkörnél mindig laposabb. Főleg a barokk építészetben kedvelt boltívforma.

Könyöklőpárkány

Az ablak alsó záródásának magasságában végigfutó, rendszerint szerényen kiképzett vízszintes tagolóelem.

Középfolyosó

Épületek, illetve épületszárnyak, épületrészek belsejében 2 helyiségsor között húzódó, többnyire másodlagos vagy mesterséges megvilágítású folyosó, amelyből 2 oldalt nyílnak a helyiségek.

Kváder

Szabályos alakúra faragott falazókő. Nevét négyszöghasáb formájáról kapta. A kváderekkel rakott vagy burkolt felületű falazat a kváderfal.

Legyezőboltozat, tölcsérboltozat

Az angol késői gótika jellegzetes dekoratív boltozattípusa. Szerkezetét tekintve bordás boltozat, lényegében csillagboltozat, amelyet a támaszokról sugarasan szétágazó, azonos profilú bordák tagolnak. Közeiket szétnyitott legyezőre emlékeztető vakkőrácsok töltik ki.

Loggia

Pillérekre vagy oszlopokra támaszkodó, nyitott árkádos csarnok vagy galéria az épület homloksíkján belül.

Manzárdablak

Manzárdtető beépített terének bevilágítására az épület főpárkányára állított és a meredek hajlású tetősíkból kiülő, függőleges homlosíkú ablak.

Manzárdtető, franciatető

Erdobenyekuria1sMegtört síkú, összetett idomú tető. A törésvonal alatti tetősík magas, meredeken ível felfelé, a lezáró szakasz enyhébb hajlást mutat. A tető alsó felében is lakóhelyiségeket (manzárdszoba) alakítanak ki, s ezeket az épület főpárkányán álló ablakok(manzárdablak) világítják meg. A manzárdtető jelentősége a tetőtér jó kihasználásában és hatásos vonalvezetésében rejlik.

Meander

A szeszélyesen kanyargó kisázsiai Maianadriosz folyóról elnevezett geometrikus díszítőmotívum. Európában már az újabb kőkor óta ismert, de elősorban az ókori görög művészetre jellemző a meander különböző változatainak széles körű használata. A későbbi korok építészetének is kedvelt díszítőmotívuma.

Mellékhajó

Bazilikás templomok főhajójával párhuzamos, alárendelt hosszanti téregység. A főhajó felé rendszerint árkádok nyitják meg, belmagassága kisebb a főhajóénál.

Neobarokk építészet, másodbarokk

A 19.század II. felének egyik historizáló irányzata, amely a 20.században némiképp megváltozott formában jelentkezett. A barokk építészet formáit elevenítette fel.

Neogótikus építészet

19. századi historizáló irányzat, amelynek követői a gótika felidézését tűzték ki célul. Eleinte inkább a hangulat felkeltésére, később a középkori emlékek pontos másolására, tanulmányozására, törvényszerűségeinek és alakítási elveinek megismerésére törekedtek. Rendszerint reprezentatív épületek (templom, városháza, kastély) megépítésénél alkalmazták.

Neoklasszicista építészet

A 19.század egyik művészeti irányzata, amely az ókori görög és római művészet motívumait elevenítette fel. Szimmetriára és nyugodt arányokra törekedett, a történeti stílusok jól ismert elemeire támaszkodva (pl.oszloprendek) támaszkodva világos felépítést, szabályosságot, rendet, tektonikus alakítást kívánt megvalósítani.

Neoreneszánsz építészet

19. századi historizáló irányzat, amelynek célja a reneszánsz építészet felidézése, utánzása volt. Elsősorban a palota-, bérház- és villaépítészetben honosodott meg. Késői szakaszába tartozik az École des Beaux-Arts-stílus.

Neoromán építészet

romkat519. századi historizáló irányzat, amelynek célja a román kori építészet felidézése, utánzása volt. Szórványosan a 20.században is jelentkezik. Főleg azokban az országokban terjedt el, amelyekben a kiindulásnak tekintett román kori építészet virágzott a középkorban. Első periódusában ( kb 1810-1850) az egyes motívumokat kötetlenül alkalmazták, csak később jelentkezett a tudományos alaposság, a részletek és az összeállítás hitelességének igénye.

Nyíláskeret

Falnyílások kő-, műkő-, vagy vakolatszegélye. A keret részben tartósság, részben díszítés céljából készül. Alsó vízszintes elem a könyöklő, a felső a szemöldök.

Oldalhajó

Többhajós épületekben a főhajót kísérő, közrefogó, azzal párhuzamos térrészek. Bazilikás épületek oldalhajóit mellékhajónak nevezzük.

Oszlopfő

Az oszlop felső, koronázó része az oszloptörzs és a gerendázat között. A terhet közvetíti a gerendázatról a kisebb keresztmetszetű oszloptörzsre, ezért alakja erőtani okok miatt lefelé keskenyedő, és négyszögből kör alaprajzba vezet át.

Portikusz- tornác

Klasszicista udvarházak (kastélyok, kúriák) oszlopos, oromzatos, nyitott bejárati előcsarnoka , oszlopokkal, pillérekkel és boltívvel, boltívsorral alátámasztott, erősen kiugró ereszrész.

Ritmus

Homlokzati tagolóelemek (oszlopok, nyílások, díszítőelemek) szabályos rendben, távolságban való ismétlődése.

Rizalit

Az épület homlokzat síkjából -rendszerint a teljes épület magasságában- kiemelkedő falszakasz. A homlokzat tagolására, fény-árnyékhatásának gazdagítására szolgál. A homlokzaton elfoglalt helye alapján lehet közép- és sarok rizalit, kettős rizalit, lépcsőzetes rizalit.

Rokokó építészet

sebo12A barokk stílus késői fázisára (kb 1730-1780) használatos, nem általános érvényű elnevezés. Nevét leggyakrabban használt díszítőeleméről a rocaille-ról kapta. Az érett barokk súlyos formáit, szimmetrikus tagolását aszimmetrikus elrendezés, könnyű kecses motívumok váltják fel. Az alaprajzban, a falazatok csatlakozásában íves, kanyargó, hullámzó vonalakat alkalmaznak. A belsők összképében a rafinált luxus, a gazdag, mindent elborító, játékosan könnyű díszítés uralkodik.

Romantikus építészet

A 18.század utolsó harmadában induló, a 19. század első kétharmadában Európa-szerte elterjedt építészeti stílus, amelynek jellemzője a klasszicista-ellenség, az érzelmek és a fantázia hangsúlyozása a rációval szemben, a múlt és az egzotikum iránti érdeklődés.

Sarokarmírozás

Az épület sarkain végighúzódó, kőből vagy habarcsból készített szilárdító, illetve díszítő elem.

Stukkó

Gipsz, homok esetleg márvány- liszt és mész, enyves víz és festék keverékéből álló, habarcsból mintázott gipszvakolat. Főleg belső felületek plasztikus díszítésének és egyes szobrászati munkáknak (főként domborműveknek) anyaga. A fal vagy mennyezet alapvakolatára vékony, egyenletes rétegben felhordott anyagot húz sablonnal vagy szabad kézzel mintázzák, majd szilárdulása után lecsiszolják. Használata Keleten nagyon régi, az ókori Rómában, az ókeresztény majd a barokk művészetben is szívesen alkalmazták.

Szabadon álló beépítés

A beépítésnek az a módja, amelynél az épületek egymástól kisebb-nagyobb közökkel elkülönítve, minden oldalukon láthatóan épülnek.

Szecessziós építészet

A 19.század utolsó évtizedeiben kialakuló, egész Európát és Amerikát érintő művészeti stílus, szembefordulás az eklektikával. Az új stílus ornamentális, stilizáló, szívesen alkalmazta a növényi motívumokat, a különös színeket, a síkszerű képépítést, a vonalas ábrázolásmódot. Külső és belső egységes alakításával a 20.század építészetének előfutára.

Szegmentív, szegmensív, körszelet

Vállvonal alatti középpontból szerkesztett, körszeletből álló lapos ív. Különösen a 18.században alkalmazták nyílások lezárására.

Szemöldökgyám

1: egyenes záródású gótikus ajtó- és kapukeretezések vízszintes áthidaló gerendájának, szemöldökkövének fesztávolságát csökkentő, a szárkövek felső végéből kiugró, a nyílás felső sarkait kitöltő különféle alakú gyám.; 2: Ajtó- és ablaknyílás szemöldökpárkányát 2 oldalt alátámasztó, gyakran csak díszítő célú gyámkő, általában állókonzol.

Szemöldökpárkány

rakoczihaz3Ajtó- és ablaknyílás felett alkalmazott, kökeretelésükhöz olykor képszék közvetítésével kapcsolódó, általában a geiszon tagozataiból állló párkány.

Szentélyzáródás

A szentély hátsó lehatárolásának alaprajzi megoldása. Az épület stílusára és korára jellemző főbb típusai: íves (félkör-, patkó-, szegment-, kosáríves) ennek sajátos fomája az apszis;sokszögű (pl. a 8szög 5 oldalával, a 10 szög 7 oldalával záruló szentély sbt.) és egyenes.

Támpillér

A fal erős oldalnyomásnak kitett pontjait megerősítő, a fal síkjából kiugró, függőleges faltömeg. Kialakításának legcélszerűbb módja az alul erősebben kiugró, felfelé karcsúsodó forma: megoldására legtöbbször a vízvető párkányokkal tagolt, rézsűsen lefedett, lépcsőzetes stílus szolgál. Művészi eszközként a gótikus építészetben jut nagy szerephez. A bazilikás elrendezésű 12. századi francia katedrálisokon alakult ki támívekkel kombinált formája, amelynél a mellékhajók támpilléreinek szabadon álló, rendezett fiáléval (fiatorony) koronázott felmagasításai támív útján veszik át és ellensúlyozzák a főhajó boltozatának oldalnyomását. A késői gótikus építészeti rendszerben oldalkápolnák vagy csarnok- és teremtemplomok fülkéi között a befelé vont támpillérek rendszere alakult ki.

Timpanon

A nyeregetetős épületek egyenlő szárú háromszög alakú, párkánnyal keretelt orommezője, amelyet gyakran szobrászati dísszel töltöttek ki. Ablak- és ajtónyílások felett a keretelés, aedicula részeként is gyakran alkalmazzák, a timpanont íves záródással és nyitott timpanon alakban.

Zárókő

A boltív záradékát alkotó, a boltozásnál utolsóként elhelyezett, felül szélesedő kő. Bordás boltozatoknál a bordákat a felső metszéspontban kiékelő elem, olykor a borda csatlakozások alatt, kör alakú, sokszögű, esetleg címer alakú tagozattal, alsó felületén geometrikus vagy alakos ábrázolással, címerrel díszítve.

Zártsorú beépítés

Az utca felöli telekhatáron, az úgynevezett beépítési vonal mentén a teljes telekszélességre kiterjedő építési mód. Az épületek egymáshoz közvetlenül tűzfallal csatlakoznak (pl.sorház).

 

 

Forrás: Zádor Anna: Építészeti szakszótár Bp. 1984.

TOKAJI BORVIDÉK FEJLŐDÉSÉÉRT NKFT.

3910 Tokaj,
Dózsa György u. 2.
+36 (47) 552-030
info@tbft.hu
www.tbft.hu

unesco

Kövessenek minket:
fb /tokajiborvidekkulturtaj