A multikulturális örökség a borvidékkel egyidős. Vallon telepesek, balkáni – görög – kereskedők, orosz kereskedelmi képviselet, német – sváb – magyarok, lengyel megrendelők és kapcsolattartók, polgári zsidóság, cigány, szlovák és ruszin szolgalegények-szőlőmunkások színesítik és fonódnak össze már ezer év óta a magyar és helyi kultúra ezernyi szálával. Ennek számos, máig tetten érhető és megőrizhető emléke maradt fenn vagy – ha megritkult szövettel is de – él tovább.

Szinte minden település vallásfelekezeti összetétele vegyes. A római katolikus, görög katolikus és református templomok élő közösségekkel, az ortodox és a zsidó egyházi épületek több helyen emlékként vannak jelen, de egy-két településen már észrevehetünk vallási-közösségi újjáéledést is.

A térség fennmaradt Árpádkori egyházi építészeti emlékei kiemelkedő értékkel bírnak – templomok, kápolnák, templom- és kolostorromok több borvidéki településen is megtalálhatók.

Meghatározó a terület zsidó öröksége. A különböző állapotú, de minden esetben műemlék értékű zsinagógák és temetők kerülnek szemeink elé számos településen, köztük néhány jelentős vallási zarándokhellyel, mint például a rabbi és csodarabbi sírok több helyen a borvidéken.

Rátka, Hercegkút és Károlyfalva (Sátoraljaújhely) sváb lakossága és élő hagyománya karakteres és jellegadó a kulturális örökségben is.

A görögnek nevezett balkáni ortodox – főleg szláv – kereskedők lakóházai, kereskedőházai Tokaj utcaképét meghatározó műemlékek. A királyi és cári lengyel és orosz borkereskedők lakóházainak, kereskedelmi lerakatainak öröksége a borvidéken maradt, nemcsak a szamorodni elnevezés lengyel eredetében és az orosz ortodox templom jelenlétében, hanem az azóta is jelentős lengyel és orosz turizmusban.

A középkori vallon – egykor olasznak nevezett – népesség, amely a szőlészetet meghonosította, ma már csak a helynévanyagban érhető tetten – Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tállya.

A szlovák és ruszin szolgalegények, szőlőmunkások Észak-Zemplénből, a Bodrogközből és Abaújból idénymunkákra – kapálás, kötözés, szüret – érkeztek rendszeresen a borvidékre. A hegyaljai mezővárosok háztartásainak tárgyi ellátottságát – fa eszközök és edények, vessző-nád-sás-gyékénymunkák – a hagyományos táji munkamegosztás keretében részben ők biztosították.

A cigányság szerepe a háziipari tevékenységekben, a megrendelésre készülő kézműves termékekben volt meghatározó, illetve a cigány családok egy részét kifejezetten szőlőmunkásként telepítették a borvidékre annak idején – például Makkoshotykára a Metzner család birtokára. Abaújszántón pedig a 20. század derekáig tucatszám éltek olyan zenész cigányok zenekarjaikkal, akik az egész térség táncalkalmait kiszolgálták.

TOKAJI BORVIDÉK FEJLŐDÉSÉÉRT NKFT.

3910 Tokaj,
Dózsa György u. 2.
+36 (47) 552-030
info@tbft.hu
www.tbft.hu

unesco

Kövessenek minket:
fb /tokajiborvidekkulturtaj